Na, az van, hogy most lett elegem a mindenféle ezo-bioterikus katyvaszból, amik vastagon körülvesznek és bekebeleznek minket. Ezekből a „mindenszupiszuper” állapot elérését hirdető szolgáltatásokból, termékekből, amik mind a megváltást hirdetik, viszont ha nem tartasz velük, minimum a pokolra jutsz majd. Van ebből mindenféle: lehet bogyókat szedni, meditálni, szellemeket operálni, csakrákkal variálni, számokkal kapukon átbujkálni, kencékkel kenni, ugyanezeket enni, különféle mozgalmakhoz csatlakozni. Egy közös bennük: mind arról szólnak, hogy fedd el, ha szarul vagy, ne is törődj vele, majd gondolj rá holnap, vagy inkább vedd be ezt, edd meg azt, csinálj így háromszor, esetleg kend be, és akkor minden jó lesz.
De hol van itt az őszinteség? Ami azért mégiscsak elég értékes valami. Nekem legalábbis… Ha folyamatosan ilyen termékekkel, szolgáltatásokkal csapjuk be magunkat, mikor lesz időnk, erőnk azzal foglalkozni, amit valóban érzünk, hogyan lesz lehetőségünk megélni azt, ami fáj, kellemetlen, rossz, bonyolult? Mert ez is hozzátartozik az egészhez – ha elfogadjuk azt az alapfeltevést, hogy a fekete és a fehér, a jó és a rossz, az árnyék és a fény együtt adják ki az egészet. Tegyük fel!
S ha már magunkhoz nem vagyunk őszinték, csak folyton azon dolgozunk, hogy azt a művigyort – rengeteg energiával - naphosszat az arcunkon tartsuk, hogyan lehetünk igaziak kapcsolatainkban. Állandóan kendőzzük a hibáinkat, el akarjuk fedni igazi énünket, mert félünk tőle, hogy majd nem leszünk megfelelőek. Mire jó ez az egész? Csak elodázzuk a „problémát” egy, két, tíz, harminc évre, vagy egy egész életre is akár.
Mert betanuljuk ezeket a sémás mondatokat, amiket a különféle misztikus, „szakorvosok által bizonyított”, ezoterikus, egyéb mozgalmak kínálnak nekünk. Van, akinek jobban megy, van, akinek kevésbé ezek hiteles visszaadása. Akad olyan, aki hamarabb mögé lát és akad, aki később, ezeknek a visszabüfizett séma-mondásoknak. A lényeg mindig ugyanaz: nincs mögöttük semmi, illetve egy nagyfokú bizonytalanság, mert aki így él, sose néz szembe magával, nem barátkozik a saját „nemszeretem” dolgaival, illetve negligálja azért, mert azt gondolja, hogy ettől majd meg fog felelni szive választottjának, vagy a munkahelyén, vagy hiteles anyja/apja lesz a gyerekeinek.
Közben jönnek olyanok, akik tükröt tartanak, hogy megláthassuk valódi arcunkat, de őket általában elhajtjuk, mert nem tiszteljük meg magunkat azzal, hogy elfogadjuk kevésbé menő tulajdonságainkat. Vitába nem keveredünk ezekkel az emberekkel, pedig néha jó lenne… Mert fejlődés csak akkor van, ha őszintén felvállaljuk, hogy a szar is mi vagyunk.
Nem kizárt, hogy lassanként egyre több helyen leszek nemkívánatos személy. Vállalom. Én igyekszem őszintén. Hálás vagyok azoknak a tükrös embereknek, hogy a megfelelő pillanatokban megtalálnak, segítenek, hogy elgondolkozzak egy kicsit magamon, tanuljak valami újat, ami – úgy érzem, továbbvisz. Egyébként pedig itt kérek elnézést az összes többiektől, valamint utánam az özönvíz :-)
