(csak műkedvelőknek)
Azt mondják, a második év a tangóban a lenyugvás, a „relax” ideje. Ha papírforma szerint, illetve nagy átlagban így van, akkor ez nagyon megnyugtató, mert már kezdtem azt hinni, hogy meguntam picit. Eddig hozott az első áramlat és most úgy elcsendesült körülöttem a víz… A velem egy szinten lévő táncosok már nem nagyon tudnak zavarba hozni, követem őket, nincs lábtaposás. A profibb pasik meg leginkább nem kérnek fel, hiába nézek vágyakozva… Szeretek táncolni az ismerős vezetőkkel, biztonságos, nyugodt táncok ezek, mindenki a saját komfortzónájában evez, de közben vágynám a kihívást, hogy újat tanulhassak, hogy továbbléphessek erről a pontról, ahol egy ideje toporgok.
Tegnap ez kicsit sikerült. Jólesett. Tangó zenékről tanultam. Ezek a dalok nekem eléggé összefolytak eddig. Nehezen tudtam megkülönböztetni egyiket a másiktól, talán csak egy-egy dal emelkedett ki a többi közül, hiába táncoltam már sokszor rájuk.
Balázs azonban nagyon érdekes dolgokat mondott, és izgalmas volt úgy megismerni egy zenét, ahogy ő mutatta. (Nem beszélve arról a hitről, lendületről, szenvedélyről, ahogy erről magyaráz…) Megtudtam, hogy egy tango szám általában 5 részre osztható, amiben négyszer 8 ütemek vannak, többnyire A,B,A,B,A, vagy A,B,C,B,A felosztás szerint. Meg azt is, hogy összesen 160 ütem van egy zeneszámban. Ezek ismeretében akkor egyrészt nem csoda, hogy elsőre tökegyformák, ugyanakkor, ahogy újra és újra ugyanarra a számra táncoltunk - az elméletet azonnal gyakorlatba ültetve - egyre jobban kiemelkedett ez a dal a többi közül. Érdekes egy mélyebb szinten, tudatosabban, részleteiben megismerni a zenét, rájönni, hogy mi is történik olyankor, mikor valaki úgy vezet, hogy „lelép a ritmusról”, vagy épp nem lép rá. Nem esik jól. De ha tudatosan evez, akkor áramlik a hajó. Hálás vagyok, hogy tegnap ebben is volt részem.
Mindezek örömén felbuzdulva, ma reggel lelkesen láttam neki, hogy a 7-es buszon, a tömegben, elemeire cincáljam a Nada-t, Carlos di Sarlitól. Nekem az a kedvencem. Nyolcszor indítottam újra, mert csak a második nyolcasig tudtam számolni, utána becsuktam a szemem és elvitt a víz. De azért nem adtam fel ilyen könnyen. A bal kezemen a nyolcasokat számláltam, a jobbon pedig, hogy hányadiknál tartunk. Kapaszkodni nem kellett, megtartott a tömeg. Nem vagyok egy erős matekos, de megvolt mind a húsz. Somolyogtam is magamban. Gondoltam, akkor megnézem azt a bizonyos ötös felosztást is, hogy megvan-e minden betű. Sajnos úgy elvesztem az ABC-ben, hogy elfelejtettem leszállni a Keletinél… Közben azért remekül mulattam, mert ez tényleg jó móka, és új tanulás.
Meg persze régi dolgok is eszembe jutottak, hogy hát nem először csinálok én ilyet. Nem először boncolok zenéket ütemekre, hiszen ott volt az a sok-sok szalagavató keringő, amiket tanítottam az évek során. Egy koreográfia kitalálásánál az ember pont ugyanezt csinálja. Ennek aztán még jobban megörültem. Ez is csak azt mutatja, hogy a kör bezárult, újra megtaláltam magam a tangóban, még mindig (ön)azonos vagyok.
Ráadásul itt egy újabb út nyílik. Eddig nem nagyon érdekelt, hogy mi a vezető dolga, csak követni akartam, mert az annyira jólesett. A tegnap este viszont kíváncsivá tett, hogy hogyan is lehet megtervezni egy ilyen táncot úgy, hogy az a követőnek jól essen. Ehhez talán meg kellene vizsgálni, mit is csinál a vezető. Rájöttem, hogy fogalmam sincs még csak arról se, hogyan lépnek a fiúk. Mit csinál, hogy én abból megértem, hogy milyen figura jön? Na, majd ennek is utánanézek. Jaj, de sok dolgom lesz még ezzel! Jó érzés elmozdulni a holtpontról! Köszi Balázs!
Hallgatok majd sok zenét, figyelgetem a pasikat, hogy miket lépnek, és továbbra is igyekszem szerényen fixírozni, hogy felkérjenek a kihívások.
https://www.youtube.com/watch?v=7pHqUNP7Wh4
